Katmandu

Kimereszkedtem a varosba. Eloszor csak a Thamel negyed kozeleben, gondolkodas nelkul ossze-vissza kattogtatva az izgalomtol. Aztan egyre jobban belejottem a nyomulosok elhajtasaba (al-sadouk, fuarusok ("smoke something, sir?), riksasok (odatekernek, futyulnek), sima szelhamosok ("do you know the story of this place, sir? Sir!", de a legjobb az srac volt, aki a cipomet akarta megvenni ("Best price!"), es persze a koldusok. Ok a legeroszakosabbak, de a 3-4. probalkozas utan mar ok is feladjak.) Itt ez lett az egyetlen hasznalhato kep:

Aztan egyre tovabb mentem azon az utcan, ahova befordultam onnan, ahol meg tudtam hogy hogy kell visszamenni a thameli szallodamhoz, de akkorra mar nem annyira akartam mindenaron tudni, hogy hol vagyok a terkepen. Kiertem a Thamelbol (ahol egyebkent is kicsit Vaci-utca erzesem volt), es egy ido utan kezdtem megszokni, hogy a szembe jovo helyiek mind megneznek ("feher, furcsan magas, elrhetetlen draga cuccai vannak..." globkritessegben erositeni fog ez a tura) .Elertem ehhez a hindu-buddhista szentelyhez (tenyleg nagy a keveredes a 2 vallas kozott, nincs tisztan ilyen vagy olyan, Buddah ul a hindu istenek kozott):

A folyoparton eppen egy temetesi szertartas zajlott, egy asszony zokogott, a foldon volt a letakart holttest, a rokonok foldre szegezett tekintettel alltak, kozben a jarokelok jartak-keltek. En nem akartam roluk fotot csinalni.

A hidnal szoba elegyedtem egy helyi sraccal, foiskolan tanul. Jo erzes volt, hogy van valaki, aki tenyleg csak angolul akart beszelgetni egy kulfoldivel. (Ez aztan aznap tobbszor is megismetlodott, kesobb egy helyi kormanyhivatalnok bacsival beszelgettem, pokharai.) Megtudtam, hogy a Dashan tovabb tart, egeszen a teliholdig (erre hivatkozott az utazasi ugynok is, hogy miert muszaly azonnal befizetnem hozzajuk. Befizettem. Holnaputan Langtang trekking 12 nap egy "porter com guide"-dal...) A srac tanacsara felmentem a Swayambunath sztupahoz, Katmandu felett:

A sztupa es kornyeke abszolut autetentikus volt, de a rengeteg turista (szerintem 90% indiai, europai egesz keves) miatt megsem volt az a holy feeling. A szerzetesek is furcsak voltak, odafele menet lattam az egyiket a piacon kockazni a helyiekkel. A sztupa melletti bufebol eros gandzsa-szag aradt, vizipipabol szivtak a japan sracok nagy odaadassal.

A netkavezoban megismerkedtem a mellettem ulo helyi sraccal. Reklamfilmeket es fotokat csinal egy helyi ugynoksegnek. Prasanna megadta a blogja cimet es az online fotoi elerhetoseget, es meghivott holnap a boltjukba.

Lassan ram zarnak a koreaiak a netkavezot, meg az utcarol beszurodo szmogtol is kezdek rossul lenni (pedig 23 ora van?) Holnap meg posztolnek (ha lenne ugye...), aztan felmegyunk a hegyekbe...